Indulás előtt

Ismét beszéltem telefonon Lakó Jenő lelkésszel. Megkérdeztem, hogy egyáltalán van-e szüksége könyvre a gyerekeknek. (Nem biztos, hogy célszerű az az adomány, amire egyáltalán nincs szükség.) Természetesen nagyon örült, és megbeszéltük, hogy tanszereket is viszek. Ilit felhívtam, megemlítve, hogy tanszerek is kellenének. Két nap múlva a könyvek és a tanszerek is meglesznek!! Már nagyon izgultam amiatt, … → olvasásának folytatása

Valami eszembe jutott…

2012. augusztus 10. Pénteken, kissé fáradtan indultam a Kossuth téren a troli végállomása felé. Akkor jutott eszembe, hogy fel kellene hívnom Ilit, és el kéne neki mondanom, hogy hova utazom. Hiszen vele voltam tavaly Déván magyar könyvtárat rendezni, és most megint Erdélybe megyek. Olyan késztetést éreztem, hogy azonnal elővettem a mobilomat. Ili éppen Pesten volt … → olvasásának folytatása

Elmondhatom, hogy nem vagyunk forró nyomon…

2012. augusztus 9. Két nap szabadságot kértem a főnökömtől, Károlytól az útra. Elmeséltem neki, hogy miért és hova megyek. Károly nagyon lelkes lett, és kiderítette, hogy Mezősályiban a Wass családnak volt birtoka. A grófkisasszony története annyira megfogta, hogy lassan elkezdtünk ismerkedni az erdélyi grófi családokkal. Megnéztünk egy csomó gyászjelentést is, keresve az abban az időben, … → olvasásának folytatása

Lesz szállásom!

2012 . augusztus 8. Bodnár Róbert, kolozsvári könyvtáros kollégám segítségével kerestem szállást. Kiderült, hogy Mezősályiban csak hat magyar ember él. Idős emberek. A közeli Mezőzáhon viszont több magyar él, és van egy magyar lelkipásztor, Lakó Jenő. Robi megadta a telefonszámát, és rögtön fel is hívtam. Nagyon kedves volt, és megbeszéltük, hogy egy családnál fogok lakni. … → olvasásának folytatása

Utazás előtt

2012. augusztus 6. Néhány nap kellett ahhoz, hogy valóságosnak érezzem az erdélyi utazást. És hogy megtegyem a kellő lépéseket. Ilyen például a szállásfoglalás. Mégsem tehetnek ki az út szélén Ágiék úgy, hogy majd találok egy kedves, befogadó magyar családot. (Már ha egyáltalán élnek még magyarok  arra.) Némi félelem is úrrá lett rajtam, amint arra gondoltam, hogy … → olvasásának folytatása